Írta: Fran De Aquino professzor

 

Az itt következő leírás Fran De Aquino professzor magyarázata a gravitáció szabályozásának kísérletekkel is bizonyított módjáról.

A Gravitáció Kinetikus Kvantum Elmélete azt sugallja, hogy a súly adott típusú elektromágneses folyamatok segítségével szabályozható. A legegyszerűbb folyamat akkor figyelhető meg, mikor váltakozó elektromos áramot vezetünk valamilyen ferromágneses vezetéken keresztül.

Erős súlycsökkenés volt megfigyelhető Mumetálból készült vezetéknél, mikor egy nagyon alacsony frekvenciájú elektromos áramot vezettünk rajta keresztül.

A következőkben a gravitáció szabályozás általános folyamatának összegzése következik. Ez a jelenség teljesen új és egyedülálló és a fellelhető irodalomban nem található. Ez a módszer felhasználható közlekedési, kommunikációs és energiagenerálási rendszereknél.

 

Az elmélet

A Gravitáció Kinetikus Kvantum Elméletének 59. képletéből kiindulva könnyen megkaphatjuk a következő képletet.

P = mg*g

P = {1-2[(1+(i04*m/64Pi3*c2*r2*S4*f3*s)*sin4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g

Ez a képlet azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:

Az S4 és az f3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken.

Ugyanakkor a vezető relatív mágneses permeabilitása mr szintén fontos tényező, mivel az néhány ferromágneses anyagban, mint például a Mumetálnál vagy Superm ötvözetnél meghaladhatja a 100 000-et is. Mivel könnyen beszerezhetünk vékony, akár 0,005" (0,127 mm) átmérőjű Mumetál vezetéket is, ezért ezt a fajta ferromágneses vezetéket választjuk ki a további kísérleteinkhez.

Vegyünk egy vékony Mumetál vezetéket, melynek a következő paraméterei vannak:

Ha ezeket az értékeket behelyettesítjük a fenti egyenletbe, akkor a következő formulát kapjuk:

P={1-2[(1+(1,86*10-4*(i04/f3)*sin4(2*Pi*f*t)))-1]}*mi*g

Figyeljük meg, hogy ha a frekvencia például f = 10 mHz = 0,01 Hz, az áram amplitúdója pedig i0 > 0,286 A, akkor a vezeték súlya negatív lesz 2*Pi*f*t = Pi/2 időpillanatban, azaz a 25.-ik másodpercben. Ha i0 = 0,36 A, akkor a vezeték súlya
-mi*g lesz (a súly teljesen invertálódik). A maximálisan megengedett áram a fentebb említett átmérő esetén 0,5 A, a vezeték elégése pedig kb. 2 A-nál következik be.

Vegyük észre, hogy a 10 mHz-es frekvenciájú hullám nagyon hosszú, kb. 100 másodperc, de digitalizálva a hullámok csúcsait könnyen előállíthatjuk a szükséges ELF munkahullámot, mely sokkal előnyösebb a gravitáció szabályozásánál.

Digitalizálva az ELF hullámok csúcsait egy ELF munkahullámot kapunk. Ezt mutatja be az 1. ábra.

1a. ábra. ELF szinusz hullámok

 

1b. ábra. ELF impulzus hullámok

 

1c. ábra. ELF munkahullámok

 

Vegyük a fenebb ismertetett Mumetál vezetéket, melynek hossza 10 000 m és az inercia tömege 1,1 kg.

A vezetéken keresztül vezessünk ELF munkahullámot, amelynek a csúcsain mérhető frekvencia f = 10 mHz, az áram amplitúdója pedig i0 = 0,36 A.

2. ábra. A gravitációs emelő erő

 

Ha ezeket az értékeket behelyettesítjük az itt látható egyenletbe, akkor azt kapjuk, hogy a vezeték súlyereje teljesen invertálódik, azaz mikor az áram a vezetékben folyik, annak tömege:

P = –mi*g = –1,1 * 9,8 = –10,8 N

Figyeljük meg a tekercs méreteit!

 

A rakéta motorja

A gravitációs emelő erőt úgy tudjuk növelni, hogy növeljük a vezeték átmérőjét vagy a hosszát, esetleg a tekercs menetszámát.

Ha az átmérőt az ötszörösére növeljük és a tekercs menetszámát 1000-nek vesszük, akkor a rakéta motorjának inercia tömege

MRM = -1,1 kg * 25 * 1000 = -27 500 kg

lesz. Ebből következik, hogy a motor

PRM = -27 500 * 9,8 = -269,5 kN

emelőerővel fog rendelkezni.

Figyeljük meg, hogy ötszörösére növelve a vezeték átmérőjét a vezetékben folyó áramot a 25-szörösére kell növelnünk, azaz i0 = 9 A kell legyen.

3. ábra. A rakéta motorjának a méretei

 

Ha PRM = 269 500 N és a rakéta tömege M = 2,5 t (a motor nélkül), akkor a rakéta gyorsulása:

a = ( -269,5 kN + 24,5 kN) / 2,5 t = -98 m/s2.

Ebből következik, hogy a rakéta sebessége t = 10 s-nál:

v = 980 m/s = 3 528 Km/h

A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet a rakéta motorjának a tömegét jelentősen lecsökkenteni.

 

Gravitációs árnyékolás

A 4. ábra azt mutatja be, hogyan lehet megvalósítani a gravitációs árnyékolást Mumetál vezetékkel.

4. ábra. Gravitációs árnyékolás Mumetál vezetékkel

 

Az itt bemutatott egyenletből láthatjuk, hogy a vékony Mumetál vezeték gravitációs tömege a következőképpen határozható meg:

mg={1-2[(1+(1,86*10-4*(i04/f3)*sin4(2*Pi*f*t)))-1]}*mi

Ha a frekvencia például f = 0,01 Hz, akkor a vezeték gravitációs tömege mg akkor lesz nulla, mikor az áram i0 = 0,286 A és az idő 2*Pi*f*t = Pi/2.

Az ELF munkahullám generátor által keltett ELF elektromos áramot a Mumetál vezetéken keresztül vezetve az megváltoztatja a vezeték súlyát, mely így a nullához közelít. Következésképpen, a gravitációs kölcsönhatás a gravitációs árnyékoláson belüli összes tárgy és az Univerzum között szintén lecsökken a nullához közeli értékre.

 

Gravitációs árnyékolású rakéta

5. ábra. Gravitációs árnyékolású rakéta

 

PAS = MAS * g ( MAS > 0 )
PGS = MGS * g ~ 0 ( MGS > 0 )
PRM = MRM * g ( MRM < 0 )

A rakéta gyorsulása:

a = ( PAS + PGS - PRM) / MAS

Ha PRM = 10 800 N és MAS = 150 kg, akkor a @ 62,2 m/s2.

t = 10 s-nál a sebessége: v = 2 239,2 km/h

Figyeljük meg, hogy a sebesség nem függ a teljes inercia tömegtől az árnyékoláson belül. Akár sok tonnás is lehet a rakéta.

A motor mérete is jelentősen lecsökkent.

6. ábra. A rakéta motor méretei gravitációs árnyékolással (balra) és anélkül (jobbra)

 

Megjegyzés: A fenti jelölések a következőt jelentik:

 

Gravitációs űrhajó

A gravitációs árnyékolás ideális formája a gömb vagy az ellipszoid, aerodinamikai szempontból viszont az ellipszoid jobban megfelel. Ezért a gravitációs űrhajónak ellipszoid alakot adunk.

7. ábra. Gravitációs űrhajó (mi az űrhajó inercia tömege)

 

A Gravitáció Kinetikus Kvantum Elméletének 6. képlete alapján az inercia tömeg nem-relatív kifejezése a következő:

F = mg * a

Ez a kifejezés azonban csak akkor egyszerűsíthető le a jól ismert Newton féle egyenletre, azaz F = mi * a-ra, ha mg = mi. Ekkor az űrhajó gyorsulása a = F/ mg. Láttuk, hogy mg értékét erősen lecsökkenthetjük a gravitációs árnyékolással, függetlenül mi-től.

Tételezzük fel, hogy először mg = mi = 30 000 kg, majd az árnyékolás aktiválása után ez lecsökken 1 kg-ra. A motornak ekkor mindössze egy kis emelő erővel kell rendelkeznie (F = 100 N), s ez az űrhajót felgyorsítja:

a = F / mg = 100 N / 1 kg = 100 m/s2

Ekkor t = 10 s időben a sebessége:

v = 3 600 km/h

Figyeljük meg, hogy az űrhajó mi = 30 000 kg tömeget szállít ezzel a sebességgel.


Inercia tulajdonságok

Az árnyékolásnak köszönhetően az űrhajó gravitációs tömege mg erősen lecsökkenthető, következésképpen a gravitációs kölcsönhatás az űrhajó és az Univerzum között szintén lecsökken a nullához közeli értékre. Az inercia erő F = mg * a új, nem relativisztikus kifejezése megmutatja, hogy az űrhajóra ható inercia erő szintén erősen lecsökkenthető. Ez azt jelenti, hogy mivel az űrhajóra ható inercia erő erősen lecsökken, ezért a legénységre ható inercia erő is gyakorlatilag eltűnik.

 

Az eredeti anyagot angol nyelven itt találhatod.

 

Megjegyzések:

Végezzünk el egy két számítást annak meghatározására, hogy mekkora feszültség kell a fentebb említett emelő erő előállításához, és hogy mekkora a rendszer hatásfoka.

A példaként használt Mumetál vezeték átmérője 0,127 mm (0,005"). Ebből kiszámolhatjuk a vezeték keresztmetszetét:

S = p * D2 / 4 = 3,14 * 0,1272 / 4 = 0,0126 mm2

Azt is tudjuk, hogy a Mumetál vezeték fajlagos ellenállása r = 0,55 W mm2/m, tehát a mi esetünkben 1 m hosszú és 0,0126 mm2 keresztmetszetű vezeték fajlagos ellenállása 43,65 W.

 

Az első példánál a vezeték hossza 10 000 m volt, a benne folyó ELF elektromos áram amplitúdója i0 = 0,36 A, s ekkor az 1,1 kg súlyú vezeték –10,8 N emelő erővel rendelkezik.

A 10 000 m-es vezeték ellenállása Rvez = 10 000 * 43,65 W = 436 500 W = 436,5 kW. Ohm törvényének a segítségével könnyen kiszámolhatjuk, hogy a vezetéken eső feszültség:

Uvez = i0 * Rvez = 0,36 * 436 500 = 157 140 V

Tehát a tápforrás egy nagyfeszültséget előállító egységet is kell, hogy tartalmazzon.

A rendszer teljesítmény igénye:

Ptáp = U * I = 157 140 * 0,36 = 56 570 W = 56,57 kW

A tápforrás által egy óra alatt végzett munka tehát:

Wtáp = Ptáp * t = 56,57 kW * 1 h = 56,57 kWh

Ezek szerint a tápforrásból felvett energia:

Etáp = Wtáp * 3,6*106 = 56,57 kWh * 3,6*106 = 203,65 MJ

 

Az az emelő munka, amit a motor végez a következő:

Wemel = Femel * Ds

ahol Ds a megtett utat jelenti. Mivel itt is egy óra az az idő, amit alapul veszünk, és mivel tudjuk azt, hogy a gyorsulás:

a = Femel / mmotor = -10,8 N / 1,1 kg = -9,81 m/s2

ezért az egy óra alatt megtett út:

Ds = ˝a˝ * t2 = ˝-9,81˝ * 36002 = 127 137 600 m

Most már kiszámolhatjuk, hogy az emelési munka:

Wemel = ˝Femel˝ * Ds = ˝-10,8 N˝ * 127 137 600 m

Wemel = 1 373 086 080 Nm = 1 373 086,08 kWh

Ezek szerint az emelési energia:

Eemel = Wemel * 3,6*106 = 1 373 086,08 kWh * 3,6*106

Eemel = 4 943 109,9 MJ

 

A motor hatásfoka tehát:

h = Eemel / Etáp = 4 943 109,9 / 203,65 = 24 272,57

h = 2 427 257 %

 

A második példánál a tekercs átmérője az ötszörösére növekedett, így annak keresztmetszete 25-ször lett nagyobb, következésképpen a fajlagos ellenállása a 25-öd részére csökkent. r = 43,65/25 W/m = 1,746 W/m. Az 1000 m-es vezeték ellenállása tehát Rvez = 1 000 * 1,746 W = 1746 W.

Mivel az áramot szintén meg kellett növelni a 25-szörösére, így i0 = 9 A lett. Ebből már meghatározható, hogy a vezetéken eső feszültség:

Uvez = i0 * Rvez = 9 A * 1746 W = 15 714 V

Ez már jóval kisebb feszültség, mint amire az előző példánál szükség volt.

A rendszer teljesítmény igénye:

Ptáp = Uvez * i0 = 15 714 V * 9 A = 141 426 W = 141,4 kW

A tápforrás által egy óra alatt végzett munka tehát:

Wtáp = Ptáp * t = 141,4 kW * 1 h = 141,4 kWh

Ezek szerint a tápforrásból felvett energia:

Etáp = Wtáp * 3,6*106 = 141,4 kWh * 3,6*106 = 509 MJ

 

Az az emelő munka, amit a motor végez a következő:

Wemel = Femel * Ds

ahol Ds a megtett utat jelenti. Mivel itt is egy óra az az idő, amit alapul veszünk, és mivel tudjuk azt, hogy a gyorsulás 2,5 t-ás teher mellett:

a = -98,1 m/s2

ezért az egy óra alatt megtett út:

Ds = ˝a˝ * t2 = ˝-98,1˝ * 36002 = 1 271 376 000 m

Most már kiszámolhatjuk, hogy az emelési munka:

Wemel = ˝Femel˝ * Ds = ˝-269 500˝ * 1 271 376 000

Wemel = 342 635 832 000 000 Nm = 342 635 832 000 kWh

Ezek szerint az emelési energia:

Eemel = Wemel * 3,6*106 = 342 635 832 000 kWh * 3,6*106

Eemel = 1 233 488 995 200 MJ

 

A motor hatásfoka tehát:

h = Eemel / Etáp = 1 233 488 995 200 MJ / 509 MJ

h = 2 423 357 554

h = 242 335 755 400 %

 

Ezek már tényleg csillagászati számok! Arra szeretnélek kérni, hogy Te is számold át ezeket az értékeket, hátha valahol hibáztam. Az esetleges megjegyzéseidet küldd el nekem.

 

A Gravitáció Elmélete MenüForgó gravitációs motor

 

Utolsó frissítés dátuma: 2005 augusztus 29.